Minden adagolási feladat esetében, mint pl. a ragasztó adagolás, a megfelelő adagoló berendezés, vagy rendszer kiválasztása kívánja a legnagyobb körültekintést.
Először is számba kell venni az összes rendelkezésre álló adatot és körülményt.
Egy kis gyűjtemény – a teljesség igénye nélkül – a felmerülő kérdésekből:
A fentiekből látható, hogy sok körülményt meg kell vizsgálni ahhoz, hogy a legjobb módszert megtaláljuk egy adott feladatra.
A. A legegyszerűbb eset, ha a gyári kiszerelés térfogata viszonylag kicsi (pl. 5-600ml) és a ragasztó adagolás kézi működtetésű eszközzel megoldható.
B. Ennél pontosabb a fecskendőből, vagy kartusból történő ragasztó adagolás sűrített levegő segítségével. Ekkor a sűrített levegőt egy adagoló vezérlő biztosítja az előre beállított paraméterek szerint. Ezt már nyomás-idő vezérlésnek hívjuk, ahol a préslevegő nyomását, ill. a ragasztó adagolás időtartamát már a vezérlő határozza meg. Az így elérhető pontosság kb. +-15%.
C. Adagoló szelep igénybevétele esetén a szelepet tápláló anyag nyomását igyekszünk állandó értéken tartani. A szelepet a vezérlő nyitja és zárja, általában pneumatikus úton. Alapvetően ez is nyomás-idő vezérlés, mert alapvetően ennek a két körülménynek a függvénye a kiadagolt mennyiség. Viszont ezt a módszert is nagyban befolyásolja, ha idővel változik az anyag viszkozitása, hőmérséklete, esetleg kisebb dugulások, lerakódások keletkeznek a rendszerben, stb.
D. A legpontosabbak az un. volumetrikus adagolók. Ezek az eszközök szinte teljesen érzéketlenek az adagolt ragasztó anyag viszkozitásának, hőmérsékletének és egyéb külső körülmények változására. Néhány példa:
Külön feladat a gyári kiszerelésből a ragasztó anyag kinyerése, ha az nagyobb térfogatú. Alacsony viszkozitású ragasztó anyag esetén szóba jöhet a túlnyomásos tartály, ahol sűrített levegővel kényszerítjük az anyagot mozgásra. Nagyobb viszkozitású ragasztó anyagok esetében un. hordópumpa alkalmazása lehet szükséges.